Hát szia

Szia! Luca vagyok, és ez itt a személyes blogom. Az OFFlány a valódi, offline dolgokkal való újra-találkozásom dokumentálása.
Reményeim szerint olvashatsz majd itt a környezettudatosabb életmóddal kapcsolatos tapasztalataimról, de lesz itt szó amatőr kézimunka-projektekről, szappanfőzésről, kötésről, varrásról, ruhákról és könyvekről. Biztos, hogy írni fogok anyagokról, színekről, stílusról és fenntartható divatról, hiszen ezek azok a dolgok, amik jelenleg egyre inkább foglalkoztatnak.
Ha te is hasonlóan gondolkodsz, és a kétkezi, analóg dolgok vonzanak, remélem, tudunk egymástól ötleteket meríteni. A lényeg, hogy küzdjük le a kiégést, COVID-szorongást és az állandó képernyőbámulást, és töltődjünk fel közösen. Együtt sokkal jobb! :)

De miért is vágtam bele a blogolásba 2021-ben?

Mindig is el szerettem volna indítani a saját blogomat, csak mélyen, legbelül

sosem éreztem magam elég jónak hozzá.

Kit érdekelnék én? Mit tudok nyújtani másoknak? Folyton a hibáimra koncentráltam. Az elmúlt 1-2 évben viszont valami átbillent. Már nem szeretnék tökéletes lenni. Már nem állandóan a hibáimon pörgök (bár még így is eléggé maximalista vagyok). Azon keresztül, hogy tudatosult bennem, mennyire sokat adott nekem az az 1-2 tartalomkészítő, akiket az Instagramon és blogjaikon keresztül követek, rájöttem, hogy

az is lehet, hogy én is tudok valami olyat közvetíteni, ami mások számára értékes lehet.

Ebben a világban túl sok influenszer, érdekposzt, szemét és mérhetetlen túlfogyasztás van. Eljutottam odáig, hogy ezek mellett talán megfér az én kis hangom is, és a maga szolid módján bátoríthat benneteket arra, hogy kapcsoljatok ki időről időre, és csináljatok valami olyat, ami közelebb hoz a lényeghez. Számomra a lényeg az egyensúlyt jelenti: a természetes környezetünkkel való kapcsolódást és odafigyelést, a kétkezi dolgok gyakorlását (még ha az eszméletlenül amatőr is), a világra és egymásra való nyitottságot, valamint a cselekedeteink folyamatos újragondolását, mely elengedhetetlen a fejlődéshez és egy jobb világ megteremtéséhez. Lehet, hogy nagyon idealistának gondoltok, de hiszem azt is, hogy minden egyes ember tud a saját szintjén tenni azért, hogy ez a világ egy kicsit jobb hely legyen.

Miért pont blog?

A blogok már rég nem menők. Valamikor 2010 körül voltak csúcson, aztán bejött a Youtube meg az influenszerek, “olvasni se nagyon szeretnek már az emberek” - gondoltuk ezt a 2010-es évek végefelé. 2020-ban viszont a koronavírus miatt sok minden megváltozott. Azt vettem észre magamon, hogy egyre több írott, visszafogott, lelassult, minőségi tartalmat fogyasztok az interneten. És olvasok. Sokkal többet, mint korábban.
Én egyébként mindig is imádtam írni. Akik gimiből ismernek, tudják, hogy osztályújságot vezettem (amit amikor visszaolvasok, mindig jobban örülnék, ha inkább elnyelne a föld mintsem hogy tovább kelljen elszívnom előletek az oxigént, de itt most nem ez a lényeg). Egyébként pedig mindig rengeteg füzetkém volt, ahova különféle történeteket jegyeztem fel, vagy naplót írtam (rapszodikus ütemezéssel). A dolgok feljegyzése iránti hódolatom a mai napig sem változott, részben azért, mert szörnyű memóriám van, és ha nem írok le valamit, nagy valószínűséggel elfelejtem. Kipipálni és dokumentálni dolgokat viszont nagyon szeretek. A leírt dolgok csodálatosak. Sosem tudjuk visszahozni azt a gondolatot, érzést pont olyan formában, ahogy az az egyik pillanatban bennünk volt. Ezért tehát az írás: valahol ennek a hobbimnak is szeretném szentelni ezt a felületet. És nem tudom elmondani, hogy mennyire örülök, ha velem tartasz! A következő posztban jelentkezem, addig pedig megtalálsz az Instagramon, ahol fel is tudod velem venni a kapcsolatot.

Köszönöm, hogy elolvastál,
Sok szeretettel:
Luca