Szőttem!

Tavaly februárban anyukám megajándékozott egy szövés-élménnyel. Nem foglalt nekem időpontot, nem is adott kupont, csak egy borítékot kaptam, és elmesélte, hogy van ez a nő, Judit, aki eszméletlen gyönyörű anyagokat sző és foglalkozásokat tart. Megtanít a szövés alapjaira és így

bármiféle előképzettség nélkül megszőheted a saját sáladat egy nap alatt.

A tavalyi ajándék apropója az volt, hogy 2019 decemberében kezdtem el kötni, és teljesen belezúgtam – imádtam az alkotás folyamatát, meg hogy finom fonalakkal foglalkozhatok. Erre felbuzdulva jött anyukámnak az ötlet, hogy érdekelhet engem a szövés is, ami egy másik módja az anyagok előállításának.

Hát, érdekelt, annyira legalábbis biztosan, hogy belájkoltam Judit oldalát.

Az elején nem igazán volt időpont nekem tetsző felvetésre (felvetésnek hívják azokat a szálakat, amiket kifeszítenek a szövőszékre, amibe szősz később, és ami adja az anyagod alapját). Aztán jött a COVID, bezárt a műhely. És végül a 2021 januári újranyitásnál sikerült időpontot foglalnom, mégpedig tegnapra. Nagyon örülök neki, mert a szövés óriási élmény volt és minden pillanatát imádtam.

Juditról

Én nem sok mindent tudtam Lukács Juditról mielőtt elkezdtem követni a Facebook oldalát. Azóta megtudtam róla pár dolgot, pl hogy a Midsommar című Ari Aster film egyes jelmezeinek anyagát ő szőtte. Tetszett, hogy – bár minden tiszteletem a hagyományőrző szövőké – Judit egy modernebb felfogással közelíti meg a szövést és elképesztő különleges, ám hordható dolgokat csinál. Mindenkihez közel hozza a szövést azzal, hogy már első alkalommal elkészítheted nála a saját sálad.
A posztjaiban átjött, hogy egy művelt, intelligens és precíz ember, aki szereti amit csinál – minden egyes nála készült sálat lefotóz, és leírja a történetét: ki csinálta, hogyan tervezte és alkotta meg a sálat. Nagyon szép képekben kommunikál, csodálatos neveket ad a szövőszékeknek és felvetéseiknek is (melyek szezonálisan megújulnak).

Számomra igazán közel hozta Juditot ez a cikk, melyben az életútjáról mesél, és melyből kiderül, hogy mennyi mindenen ment keresztül és mennyire megdolgozott azért, ahol most tart. Szerintem érdemes elolvasni, nem csak kézimunkázóknak.

Az élményeim

Kicsit kapkodva érkeztem meg a műhelybe: notórius késő vagyok, hadilábon állok az idővel. Annak ellenére, hogy a szövés napjára már nagyon készültem, sikerült aznap is egy órával elszámolnom magam (rossz irányba), úgyhogy végül hívtam egy taxit, ami megmentette a napomat. A foglalkozás 3/4 8-kor kezdődött. A sál megszövése egész napos foglalkozás: gyakorlással, egy ebéd- és két kávészünettel együtt kényelmesen be tudja fejezni mindenki, amit tervezett.

Többé-kevésbé tapasztalt szövők voltak már a műhelyben amikor én megérkeztem, és már csattogtak a szövőszékek. Ez némileg növelte az addigra már többnyire kibontakozott lámpalázamat, ami viszont egyből elindult a lecsillapodás útján, amint Judit fogadott, és ahogy körbenéztem a műhelyben.

A műhely maga a 11. kerületben van, egy gyönyörű kertesház elkülönített részében. Egyből otthonosan éreztem magam, a helyiség tágas, szellős; nagy üvegfalain keresztül rengeteg természetes fény jut be. Nem utolsó sorban pedig az egész műhelyben patyolat tisztaság van (ami egyébként nem egyszerű fonalakkal dolgozva).

A műhely legjobb része az az óriási könyvespolc, ahol a fonalak anyagok és színek szerint vannak kategorizálva. Én teljesen bele vagyok bolondulva a finom anyagokba, rajongok a természetes kelmékért, így

Judit fonalválasztéka számomra a kánaánt jelentette: pamut, különféle selymek és csodás állati eredetű anyagok: teve, alpaka, kasmír, mohair, merino gyapjú sorakoztak a polcokon.

Pamutfonalak színek szerint

Megjegyeztem magamban, hogy majd ha lesz egy könyvtárszobám (amire mindig is vágytam), ilyen szépen színek szerint rendezve fogom tárolni én is a gyönyörű fonalaimat.

Na de térjünk rá a szövésre. Judit megmutatta a szövés alapjait, ezután gyakoroltam egy kicsit. Amikor már valamennyire ment a mozdulatsor (még mindig elég darabosan, de már nem kellett annyit gondolkodni), akkor megterveztük a sálat Judittal. Elmesélte, hogy milyen lehetőségek vannak – a pamutfonalak benne vannak az alapcsomagban, a többit ki kell fizetni. Én természetesen kiszúrtam a legdrágább fonalat, egy gyönyörű drapp színű kasmír-selymet, mely a „homokvihar” fantázianevű felvetésben elképzeléseim szerint csodásan mutatott volna. Miután kezembe vettem és megéreztem a puhaságát,

esélyem se volt pamutfonalat választani, belezúgtam és nem volt visszaút.

Judittal választottunk hozzá különféle effekt-fonalakat, melyeket beleszőttem a sálba vékony csíkokban.

A szövés maga óriási volt. Volt egy rész, amikor elkapott a flow és nem azt figyeltem, hogy mit hogy csinálok, itt semmihez sem hasonlítható meditatív élményben volt részem. A maradék, nagyobbik részben viszont ellenőrizgettem a mozdulataimat: túlhúzom-e a szálat, megfelelő erősségben húzom-e rá a bordát a szövésemre, etc. Nagyon örültem, amikor ¾ 4-kor befejeztem a szövést, mert már alig vártam, hogy lássam egyben a kész sálamat. Tudtam, hogy egy egyenetlen, amatőr munka lesz a végeredmény, mégis nagyon vártam. Csodálatos élmény volt látni és felpróbálni a kendőmet! Nagyon puha tapintása van, gyönyörű fénye és színe, és leginkább: én szőttem.

Judit posztja a sálról:

Megtanultam-e szőni? Nem. De vissza fogok menni és meg fogok tanulni!

Egyébként azzal, hogy megszőttem, a sál még nincs teljesen kész: meg kell csinálnom a rojtozását (összecsomózgatni a felvetés kilógó szálait és egyenesre vágni őket), és ki kell készítenem, amire pontos útmutatót kaptam a foglalkozás végén (a kikészítés az anyag beáztatását, kigőzölését jelenti). Amit viszont nem gondoltam volna, az az, hogy a szövés rettentő fárasztó. Oké, hogy egésznapos ülő tevékenység, de nagyon megdolgoztatja a testet. A finom kéz- és lábmunkától izomlázam lett nap végére. :D

Ha nektek is kedvet csináltam hozzá, kövessétek Judit oldalát. Akkor is megéri, ha egy évet vártok a jelentkezéssel.
Köszönöm, hogy elolvastatok!

Luca