Stílusesszencia

Nem gondoltam volna a blog indulásakor, hogy ennyit fogok írni különféle stílusrendszerekről, mert úgy véltem, hogy túl “magazinos” vagy “bulvár” témák.

Miért írok most mégis erről már megint? Az ilyen típusú tartalmakat egy ideje nagyon hasznosnak és érdekesnek találom: lehet belőlük tanulni archetípusokról, karakterekről és azok vizuális kifejezéséről, ami nemcsak az önkifejezési utunkban, hanem mások megértésében is segítségünkre szolgálhat.

Ezeken a rendszereken keresztül én például más szemmel tudom nézni az utca forgatagát, egy film vagy színdarab karaktereit, de jobban megértem azt is, hogy mi az a külső megjelenési elem (ruha, smink, haj, kiegészítő), ami rajtam sose fog működni.

Ez pedig kapcsolódik a tudatos, fenntartható öltözködés tematikájához, hiszen ha magamat szeretném öltöztetni, annak az a lehető legfenntarthatóbb módja, hogy megpróbálom megérteni a miértjeimet, és megtalálni azt, ami számomra működik. Így kevesebb eséllyel fogok össze-vissza vásárolgatni, mert van egy stabil önismereti alapom.

Ha esetleg ez lenne az első cikk, amit olvasol a blogon, ajánlom a témában a korábbi színtípusos, Kibbe testalkatrendszeres, és stílusesszenciás bejegyzéseket is.

Esztétika vs esszencia

A számomra legfrissebb, legaktuálisabb, és a jelenlegi kedvenc stílusrendszeremet fogom most nektek bemutatni, amit Style thoughts by Rita talált ki, és melynek neve “négynegyedes stílusrendszer”. Rita korábban a Kibbe-modellel foglalkozott, egy idő után viszont feltűnt neki, hogy

a stílustipizáló rendszerek sokkal inkább az esztétikát (külsőleg meghatározott irányelveket), mint az esszenciát (belülről jövő kisugárzást vagy energiát) képviselik.

Megalkotta tehát a saját rendszerét, ami a belső és külső tulajdonságok egyensúlyára, érzetekre, kisugárzásra alapozva sorolja be a nőket mindössze négy csoportba. Az idén májusban a Youtube-on publikált rendszer könnyen érthető és intuitív. A négy kategória négy tengely mentén alakul ki, a tengelyek pedig: bal és jobb, fent és lent. Teljesen semmitmondó nevek, de a rendszer maga mégis zseniális. Máris kifejtem.

A koncepció

A bal-jobb tengely írja le az illető alapbeállítottságát. Ezek alapján a bal típusú nőkre a következő hívószavak lesznek jellemzők: érzéki, izgalmas, vonzás, gravitáció, elementáris, Gaia, “az elveszett lány”. A jobb jellemzők pedig: álmodozó, inspiráló, fénylő, sugárzó, kifinomult, a Nap, “a jégkirálynő”. Számomra a Földanya és a Nap képek szemléltetik a legjobban a különbséget.

A bal-jobb tengely meghatározza az alapbeállítottságot, a fent-lent tengely pedig finomhangolja azt, és segít kifejezni, hogy mit szeretnénk közölni a világgal. A fent jellemzők tehát: titokzatos, extravagáns, elbűvölő, “perszóna”, drámai, tekintélyes, “a méhkirálynő”. A lent jellemzők pedig: megközelíthető, laza, visszafogott, finom, intuitív, kellemes, “a szomszéd lány”.

A négy tengely mentén alakulnak ki a negyedek, amik a pólusok kombinációiból jönnek létre: bal+fent, jobb+fent, jobb+lent és bal+lent. A negyedek mind egy óriási merítőhalmazt jelentenek: rengeteg stílus, esztétika, irányvonal fér bele egy-egy ilyen “tégelybe”. Na de nézzünk példákat!

Példák

Bal + fent: Florence Welch (Florence + The Machine) a “boho boszorkány” outfitjeivel, amik egyszerre elementárisak és elbűvölőek. De ebbe a kategóriába tartozik JLo és Cate Blanchett is.

Bal + lent: Zendaya, Kirsten Stewart, Kim Kardashian. A csábító és “outsider” nők csoportja. Az ilyen típusú lányoknak állnak a legjobban az utóbbi évek trendjei (90s comeback, boho, athleisure, insta-bige, etc).

Jobb + fent: Blake Lively, Amal Clooney, Katalin hercegnő. Rita szerint az álmodozó hercegnő, papnő, vagy “példakép” archetípusú emberek tartoznak ide.

Jobb + lent: Taylor Swift, Emilia Clarke, Solange. A kedves, ragyogó karakterek csoportja, akik egyszerre álmodozók, intuitívek és könnyen megközelíthetők.

Az én konklúzióim

Az indulása óta ismerem ezt a rendszert, azóta volt időm gondolkodni rajta. Az eddig is megvolt, hogy nem vagyok egy “földanya” típus - a túl boho vagy kivágott, érzéki dolgok sose álltak jól és feszélyeztek. A fent/lent kérdésköre viszont nagyon is izgatott, ugyanis

rengetegszer megkaptam már, hogy úgy nézek ki mint egy hercegnő. Ennek ellenére - vagy talán épp ezért - én egész életemben az ellen dolgoztam, hogy így is tekintsenek rám az emberek.

Hiszen nincs bennem semmi fennkölt! - gondoltam - sose voltam földöntúli képességekkel megáldva, és nem is tartoztam a gazdagok vagy előkelők csoportjába.

Az emberek mégis mindig azt hitték, hogy kiváltságos vagyok. Én meg nem éreztem magam annak. Egy minden szempontból átlagos lány voltam, aki szeretett volna jól kinézni “hétköznapi” szettekben. Igaz, ez teljesen sose sikerült. Vagyis nem néztem ki szörnyen, de belül éreztem, hogy valami nem stimmel.

Ma már tudom, hogy nem mindenkinek kell farmert hordania. Nem mindenki szomszéd lány. Van, aki hosszú ruhában vonulva tud a leginkább önmaga lenni. Nem azért, mert ki akar tűnni, hanem mert belülről ennek van értelme.

Itthon nagyon is érzem azt, hogy még tudat alatt is megfelelni szeretnénk, és nem merünk olyanok lenni, ami igazából belülről jönne. Most épp azt érzem, hogy elő szeretném hívni a bennem rejlő fent-lányt. Része ez is az útkeresésemnek: ki szeretném próbálni, megnézni, hogy érzem magam így. Most éppen ez foglalkoztat. Aztán meglátjuk, merre visz.

Fotók rólam, ahogy hosszú ruhában durcázom: Halmai Göngyi

A ruha: másodkézből, Repop.studio

Köszönöm, hogy elolvastatok!

Luca