Szekrényátpakolás

A ruháimat évente párszor mindig átpakoltam: ez annak volt köszönhető, hogy sosem láttam át, hogy milyen cuccaim vannak (minden fekete volt, amúgy is nehéz volt őket megkülönböztetni), és ezért gyakran ugyanazt a pár darabot hordtam.

Két éve viszont elkezdtem a szekrényemet is egy kicsit tudatosabban kezelni. Azóta mindig csak a szezonális ruhák vannak elöl, időközben pedig beszereztem pár színesebb ruhát is és megváltam azoktól, amik egyáltalán nem szolgáltak engem.

Viszont hiába a rendszerezések,

időről időre ugyanúgy eluralkodik a szekrényemben a káosz.

Ez most részben azért is volt, mert már egy ideje a kiszelektált dolgaim is egy zacskóban csücsültek a szekrény aljában, mivel nem volt motivációm elvinni őket különböző helyekre. A mostani szekrényátpakolásnál viszont már tudtam, hogy tényleg szeretném, ha kikerülnének a lakásból a számomra fölösleges cuccok. Mutatom, mit hogy csináltam!

Kipakolás

A szekrényátpakolást mindig úgy kezdem, hogy mindent kipakolok a szekrényemből, a komódomból és abból a két dobozból, amiben a szezonális ruháim vannak eltéve. Ennyi helyen fér el az összes ruhám, ágyneműm, cipőm, táskám és kézműves dolgom. Én ezt még így is soknak találom és folyamatosan dolgozom azon, hogy csak a számomra valódi értéket képviselő tárgyak vegyenek körül.

Miközben kipakolok, kupacokat képzek. Ilyen kategóriáim vannak:

• Téli dolgok (elsuvasztásra),
• Nyári dolgok (elsuvasztásra),
• Átmeneti dolgok, amiket hordani szeretnék – a szekrénybe,
• Fehérnemű,
• Otthoni és sportruhák,
• Ágynemű és törölközők,
• Kreatív cuccok (fonalak, varrócuccok, stb),
• „Nem kell” kupac.

A kipakolás közben minden darabot megnézek, és aminél azt érzem, hogy nincs már rá szükségem, a “nem kell” kupacba teszem.

Kitakarítom a szekrényemet és a komódomat.

Visszapakolás

Fokozatosan visszateszem a dolgokat a megfelelő helyre. A szekrényembe kerülnek az utcai ruháim, kategória és szín szerinti sorrendben. Hiába a #maradjszépenotthon, a korlátozások és az élet teljes ellehetetlenítése, én továbbra is szeretek szépen felöltözni, ha kimegyek az utcára. A komódomba kerülnek azok a dolgok, amiket napi szinten használok.

• A fehérneműm (harisnya, zokni, bugyi, melltartó, MASZK!!),
• Az otthoni és sportcuccaim,
• Az ágynemű és törölközők,

És végül: a nyári ruháimat a komód alsó fiókjába teszem el, mivel a vastag téli ruhák elfoglalták a 2 kartondobozt, amit a szekrény tetejére tettem. Azért jó ez így, mert ahogy melegszik az idő, fokozatosan tudom elővenni az ujjatlanokat és eltenni a garbókat/hosszúujjúkat.

Vállfák

Azért, hogy a szekrényem rendezettebb legyen, beszereztem egyenvállfákat az IKEÁban. Bár ez volt a legolcsóbb alternatíva, nem tűnt mégsem a legjobb megoldásnak, hiszen a fa nincsen lekezelve és megfelelően lecsiszolva – félek, hogy bántódása esik a ruháimnak. Épp ezért a finomabb anyagú dolgaimat lelakkozott vállfán tárolom amíg nem kezdek valamit az új vállfáimmal.

Megválás

Nem vagyok a „szelektálj ki mindent, ami már nem tetszik” híve. Sokszor elteszek olyan dolgokat, amiket már nem hordok, de még nem állok készen arra, hogy továbbadjam őket. Ennek nagyon örülök, mert van 3 átmeneti kabátom, amiket sokáig nem tudtam hordani, ide-oda rakosgattam, 1-2 éve viszont már szeretettel hordom őket. Nektek is azt tudom ajánlani, hogy ha valami miatt úgy érzitek, hogy megtartanátok valamit, amit nem hordtok, inkább rakjátok el, mert lehet, hogy egyszer újrakapcsolódtok vele.

A “nem kell” kupacomat különféle kategóriákba sorolom:

• Ruhák és kiegészítők (hordható),
• Ruhák és kiegészítők (elhasznált),
• Kiszelektált vállfák,
• Elektronikai cikkek,
• Szemműtét utáni régi szemüvegek.

A hordható ruhákat 2 kategóriába soroltam: ami kell a húgaimnak, anyukámnak vagy valamelyik barátnőmnek (ezt előzetesen leegyeztetjük fényképek küldésével), a maradék pedig megy adományboltba.

Az elhasznált ruhák (lyukas, megsárgult, megfakult, kinyúlt, foltos stb) szintén két részre oszolnak: amiket még fel tudok használni valamire (pl jó az anyaguk, tudok belőle varrni valamit, vagy rongyként tudom tovább használni), mennek a varrós vagy rongykészletembe. A teljesen használhatatlan dolgokat elvittem egy plázába, most az Inditex csoport üzleteiben le lehet adni használt ruhát.

A vállfáimat megkapta anyukám, de egyébként azokat is szeretettel várják adományboltokban is.

Az elektronikai cikkek olyan használhatatlan régi telefon és töltők, amiket már évek óta őrizgettem, de sose dobtam ki. Szemétbe ti se dobjátok! Viszont érdemes tőlük megválni, vannak az FKF-nek erre szakosodott gyűjtőpontjai. Mi is elvittük őket egy ilyen helyre, és nagyon jó érzés nem ide-oda rakosgatni őket többé.

És végül: a szemüvegek. 2020 januárjában megműttettem a szememet. A régi szemüvegeim egy részét odaadtam egy barátnőmnek, aki a kereteket felhasználja és megcsináltatja. Van még viszont 3 szemüvegem (2 nap- és egy normál), amiktől meg szeretnék válni. Őket még nem volt alkalmam elvinni, de kinéztem a Budai szemészet csereprogramját, a Hajnalfény Egyesülettel együttműködésben adják tovább a szemüvegeket rászorulóknak.

A szekrényem pedig mindezek után így néz ki:

Boldog vagyok, hogy megszabadultam a fölösleges dolgaimtól, hogy rend van a szekrényemben és hogy minden a legmegfelelőbb helyre került. Remélem, titeket is inspirállak arra, hogy rendet rakjatok, és továbbadjátok azokat a dolgokat, amikre nincs szükségetek!

Ölellek benneteket és egy hét múlva jövök a következő bejegyzéssel.

Köszönöm, hogy elolvastatok.
Luca