Milyen a minőségi ruha?

Mitől jó minőségű és fenntartható egy ruha? Ruhaipari kulisszatitkok tudatos vásárlóknak.

2021. október 14.
olvasási idő: 5 perc

Ez a cikk a Zöld gardróbbal barter együttműködésben készült.

Ha olvassátok a blogomat, tudjátok, hogy régóta másodkézből szerzem be a ruháimat. Imádok turkálókba járni, és megtalálni a minőségi darabokat a sok átlagos vagy ócska ruha közül. A turkálós tapasztalataimat már összegyűjtöttem a Turi-guide-ban, amit itt tudtok letölteni.

A sokféle ruhát látva és tapogatva az idő során kialakult bennem az a képesség, hogy felismerjem a jó minőségűeket.

Ahogy egyre fontosabbá vált az életemben a fenntarthatóság, elkezdtem utánaolvasni a témának, így már nem csak az intuícióimra hallgatok ruhavásárláskor, hanem sokkal pontosabb képem van arról, hogy mire érdemes a pénzemet költenem.

Úgy gondoltuk Kelemen Nórával, a Zöld gardrób fenntartható ruhabolt tulajdonosával együtt, hogy megosztjuk veletek ezeknek a tapasztalatoknak egy részét, úgyhogy hoztam nektek egy listát, ami segíthet abban, hogy felismerjétek a minőségi (és fenntartható) ruhákat. A cikk egy rövidebb változata a Zöld gardrób blogján is megosztásra kerül. 😊

Íme a lista, reméljük, hasznosnak találjátok!

Gyapjú pelerin másodkézből

1. Alapanyag

A ruhagyártás folyamatában az alapanyagon a legegyszerűbb spórolni. A fast fashion láncok többnyire műanyagokat használnak fel a textileikhez, jellemzően poliésztert és poliakrilt. Ezek nemcsak az egészségünkre és a bolygóra károsak, de kellemetlen is őket viselni, többet kell mosni és hamarabb is tönkremennek.

Te is találkoztál már olyan blúzzal, aminek vékony műszálas anyaga volt, és 2-3 mosás után tönkrement? Elkezdett foszlani, szétmállott, összezsugorodott, érdes lett az anyaga, vagy furán elszíneződött?

Ha a minőséget keresed, a természetes alapanyag egy jó elsődleges szűrő lehet. Ha használtan veszel ruhát, leginkább a címkére és a megérzéseidre tudsz hallgatni (Jó érzés-e ez a ruha a bőrömön? Puha, kényelmes?). Ha viszont újonnan vásárolsz, a segítségedre lehetnek a különböző minősítések, mint az OEKO-TEX, a legmegbízhatóbbnak ítélt GOTS, illetve a gyapjú esetében pl. a Responsible Wool Standard vagy Pure New Wool.

A természetes anyagú ruhák közül jó választás lehet a biopamut, len, kender, tencel, cupro akár újonnan is, de másodkézből ki lehet fogni csodás selyem, rami, gyapjú, alpaka és kasmír anyagú ruhákat is, amikre bár jobban oda kell figyelni (pl. nem mindent lehet gépben mosni), sokkal tovább tudnak minket szolgálni.

Persze a műszál sem ördögtől való, sőt, még hálásak is vagyunk érte, amikor rugalmasság-növeléshez vagy technikai ruházathoz használják. Ha szükségünk van műszálas ruhára és tehetjük, válasszunk újrahasznosított poliészterből vagy újrahasznosított nejlonból készült ruhát. A legfenntarthatóbb opciók kiválasztásában a Global Recycled Standard (GRS) tanúsítványa lehet a segítségünkre.

A pelerin bélése

2. Minták, hímzések, utókezelések

A textilhez tartozik az utókezelés kérdése, amiről méltatlanul kevés szó esik. A ruhacímkén az alapanyagot kötelező megemlíteni, a textil előállítási folyamata viszont ettől összetettebb: a fonástól elkezdve a szövés és kötés/hurkoláson át az utókezelésekig rengeteg minden történik az alapanyaggal, ezért például a 100% pamut jelzés önmagában nem garancia túl sok mindenre.

Vannak viszont olyan támpontok, amik segíthetnek nekünk megállapítani, hogy mely esetben minőségibb a ruhadarab.

Az alaptézis az, hogy minél kevesebb látványos vagy tapintható utókezelése van egy ruhadarabnak, annál nagyobb eséllyel minőségibb.

De mik azok az utókezelések?

Tulajdonképpen minden, ami a textillel történik az anyagösszeállítás (szövés/kötés) után.

Gondolhatunk itt mintára, fólianyomásra, hímzésre, gyöngyökre és láncokra, díszítőelemekre, flitterekre, farmerok esetén koptatásra, ingek esetén gyűrődésmentességre, szoknyák esetén plisszírozásra, kabátok esetén vízhatlanságra.

Ezek általában olyan fizikai vagy kémiai eljárások eredményei, amik extra erőforrást igényelnek, azaz pénzbe, infrastruktúrába és munkaerőbe kerülnek, és emellett általában óriási ökológiai lábnyomuk is van.

Így, ha látunk három azonos árú pólót, melyek közül az egyik sima, a második mintás, a harmadikon hímzések és gyöngyök vannak, valószínű, hogy a sima póló lesz a legminőségibb. Miért? Mert ha minta vagy egyéb díszítés szerepel az egyik felsőn, amit ugyanolyan áron adnak, mint a teljesen simát, akkor a kieső pénzt szinte mindig az alapanyagon spórolják meg.

Ugyanígy, egy plisszírozott (rakott) szoknya valószínűleg rosszabb minőségű, mint ugyanabban az ármagasságban egy sima, plisszírmentes darab.

Ha újonnan veszel ruhát, az első bekezdésben említett tanúsítványok közül az OEKO-TEX, GOTS és GRS ebben a kérdésben is a segítségedre lehetnek, hiszen nem csak az alapanyag minőségét garantálják, hanem azt is, hogy nincsen az adott ruhában egészségre káros anyag. A tanúsítványokról itt olvashatsz bővebben.

Igényes megvalósítás

3. Szabás, varrás, eldolgozások

Ha az első két pont alapján kiválasztottuk a teljesen sima biopamut pólónkat, van még néhány dolog, amit érdemes leellenőrizni a kivitelezéssel kapcsolatban. Nem kell még csak hobbivarrónak sem lenni ahhoz, hogy néhány szabással és varrással kapcsolatos fogalmat elsajátítsunk, hogy magabiztosan meg tudjuk állapítani, strapabíró lesz-e a kiválasztott darabunk.

  • Ha nem megfelelő a szálirány, az első mosás után használhatatlanul össze fog csavarodni a megvásárolt póló. A szálirányt a varrások mentén tudod megnézni: ha huplisodik-gyűrődik az anyag, és egyik oldalt más irányban állnak a szálak, semmiképp se vedd meg, mert mosás után használhatatlan lesz. Ez a hiba egyébként a rossz szabás eredménye, akkor fordul elő, amikor spórolni akarnak az anyagon, és ezért nem a megfelelő irányba szabják ki a darabokat.
  • Ha megnézed a varrásokat közelebbről, és azok feltűnően távol vannak egymástól, az azt jelenti, hogy a varrásnál nagyobb öltéshosszt alkalmaztak. Ez a varrónőknek időt spórol, így gyorsabban kész van a ruha, de kevésbé lesz szép és tartós. Ebben az esetben a munkát és a cérnát is kispórolták, nem érdemes az adott ruhát megvenni.
  • Az eldolgozás akkor szép, ha finom és láthatatlan. Nézd meg a varrásokat, és tedd fel magadnak a kérdést: minden a helyén van? Alapos, minőségi munkának tűnik? Ha látsz elcsúszott szemeket vagy össze-vissza kilógó cérnákat, biztosan nem fog sokáig kitartani a ruhadarab.

Selyembélés

4. Apró részletek: bélés, gombok, cipzárak

Kabátok és szoknyák, vagy egyéb szövött ruhadarabok esetében sokat elárul a ruhadarab minőségéről a bélése, illetve a külső díszítőelemek, mint a gombok és cipzárok.

  • Sokszor, ha még a külső anyaggal nem is spórolnak, a bélés nagyobb eséllyel esik a profitmaximalizálás áldozatának. Magyarul nagyon gyakran spórolnak rajta és műszálas, olcsó poliészter vagy nejlon anyagból készítik el. Az igazán jó minőségű daraboknál viszont a bélés is természetes (selyem), vagy féltermészetes (viszkóz vagy tencel) anyagú, a kidolgozása pedig precíz és minőségi.
  • A gombok és cipzárak esetében a nem túl díszes, ám strapabíró darabok mutatják a jó minőséget. A gombok anyaga lehet bőr, réz, vagy más minőségibb fém, kagyló vagy csont, illetve jobb minőségű műanyag (de semmiképp sem ormótlan vagy stílusban elütő). A cipzár akkor jó, ha szolid, szépen eldolgozott, és nem akad. Az otromba cipzárak azt sugallják, hogy el fognak romlani!

Bár ez a sok részlet bonyolultnak tűnhet, a lényeg nagyon egyszerűen összefoglalható.

Ha alaposan megnézed a kiszemelt ruhadarabot, mit sugall? Van mögötte gondolat, erőfeszítés, figyelem, idő? Van benne anyag? Vagy épphogy csak össze lett csapva?

Ha hasznosnak találjátok ezt a bejegyzést, osszátok meg az ismerőseitekkel 😊

Legyen szép napotok!

Luca