Fashrev

Ha olvassátok a blogom, tudhatjátok, hogy szeretek öltözködni, a ruháimmal foglalkozni és egy idő után fontossá vált számomra az öltözködés terén is a fenntarthatóbb megoldások keresése. De miért is?

Egy rövid időszakot eltekintve sose igazán érdekelt a fast fashion: utáltam a rossz minőségű ruhákat, hogy mindenki ugyanúgy nézett ki, és még drágának is tartottam az áraikat a sokkal jobb minőségű és olcsóbb turis cuccokhoz képest. Később pedig megtudtam, hogy

a divat az egyik legkörnyezetterhelőbb iparág a széndioxid-kibocsátás, vízpazarlás, és leginkább pedig a vizeink műanyagszennyezése miatt.

A környezetünkre gyakorolt egyértelmű negatív hatások mellett az emberi oldal is meghökkentő:

a nagy nyugati divatcégek ruháinak összeállításán gyerekek, nők és férfiak milliói dolgoznak embertelen körülmények között, éhbérért.

Minél többet látunk, annál inkább vesszük észre, hogy változásra van szükség.

Kép: Bangladesi varrónő átlag fölötti körülmények között (Reuters)

De mit is tudunk mi tenni a változásért?

Az első lépést mindig a felismerés jelenti: ha már tudjuk, hogy mennyire ártalmas egy nem etikus és környezetkímélő körülmények között létrejött ruhadarab, az a minimum, hogy elgondolkodunk annak megvásárlásán.

Én hiszek abban, hogy egyéni szinten is tudunk változást elérni. Ha senki nem venne fast fashion ruhát, nem lenne ezeknek a cégeknek bevétele és csődöt mondanának.

De, mint másban sem, ezen a téren sem hiszek a szélsőségekben, tudom, hogy pl a fiataloknak, divattal ismerkedőknek fontos az elérhető árú különféle stílusú ruhák kínálata. Például a gimis éveim alatt, amikor kerestem az utam és nagyon akartam tartozni valahova,

minden vágyam egy igazi cuppanós csövigatya volt, amit, amikor megvettünk a Zarában, végre annak a menő csajnak éreztem magam, aki belül is szerettem volna lenni.

Ezt az érzést egy sztreccsmentes turizott Levi’s farmerben nem éreztem volna, hiába láttam már akkor is, hogy mennyivel jobb minőségű az a másik nadrág.

Ha viszont valaki eljut odáig, hogy ne beolvadni akarjon, hanem kialakítani valami sajátot, akkor fel tudja adni a vad trendkövetést, a fast fashiont és az állandó vásárlást.

A fenntartható divattal foglalkozók között konszenzus van abban, hogy milyen alapvető fogyasztói szokások javíthatnak a helyzeten. Ezek pedig a következők:

1. Kevesebbet fogyasztani, azaz: időt szánni önmagunk és a stílusunk megismerésére, a meglévő ruháinkat hordani, azokra vigyázni, megfelelően tisztítani (minél kevesebbet mosni, hogy tovább épek maradjanak), megjavítani, megvarrni.
2. A számunkra feleslegessé vált ruhákat a körforgásban tartani, azaz: továbbadni (barátnőknek, családnak, eladni, eladományozni), ha pedig hibás vagy rossz állapotú: upcycle azaz „értéknövelő módon újrahasznosítani”, vagy rongyként tovább használni, utolsó esetben ruhaújrahasznosító-programba leadni).
3. Másodkézből vásárolni. Ha követitek a blogom, tudhatjátok, hogy imádok turizni és hiszek abban, hogy lehet stílusosan felöltözni kizárólag second hand cuccokból is.
4. Magunknak ruhát készíteni. Itt sem mindegy, milyen alapanyagból varrunk/szövünk/kötünk/horgolunk, etc. A second hand után a fenntartható és helyi forrásból származó alapanyagok a legkevésbé rosszak.
5. Fenntartható, helyi és etikus márkáktól vásárolni. Ha újonnan szerzünk be ruhát, olyan cégektől tegyük, akik számára fontos az etikus gyártás és az ökológiai lábnyom csökkentése, és ezekről átláthatóan kommunikálnak (nagy cégeknél a minősített alapanyagokat és az átláthatósági indexet érdemes keresni, megnézni a GoodOnYou applikáció besorolását, vagy pedig vásároljunk helyi kisvállalkozásoktól).
6. Hallatni a hangunk. Olyan kezdeményezéseket támogatni, melynek célja a divat fenntarthatóbbá tétele, azaz, hogy kevésbé legyen rossz a bolygónak és a benne dolgozó embereknek.

A hangunk hallatása

Ez az a pont, ami a magyar fogyasztókhoz a legkevésbé áll közel, ennek az oka pedig a politikai kultúránkban kereshető:

a kommunizmus alatt teljesen lenevelődtünk arról, hogy konstruktívan tudjunk beszélgetni közéleti kérdésekről.

Az az általános hozzáállás a fiatalok között is, hogy a világ dolgaiba nem igazán tudunk beleszólni. Még ha nem is értünk egyet azzal, ami a fejünk fölött történik, mi megpróbáljuk élni az adott keretek között a saját életünket, mert „változást amúgy sem mi fogunk kiváltani”.

A divat márpedig politikai kérdés. Rossz hatással van a bolygónkra és rengeteg emberre, ezért a közös ügyünknek tekintjük, és társadalmi szintű megoldást szeretnénk rá találni.

De mit tudunk tenni? Tájékozódni, megvonni a vásárlóerőnket, támogatni a fenntartható divattal foglalkozó oldalakat lájkokkal, kommentekkel, adománnyal. Kampányokban részt venni, petíciókat aláírni, és – ha van rá lehetőség – kimenni tüntetni.

Ezek a politikai részvétel egyes szintjei, melyekhez nem kell agresszív aktivistának lenni. Nincs annál jobb érzés, amikor egy nemes ügy elérésének érdekében intelligens emberek békés módon összefogva változást érnek el.

Az ehhez való becsatlakozáshoz a legjobb időpont a héten zajló Fashion Revolution Week,

melynek során párbeszédek indulnak márkákkal – felteszik a fogyasztók az olyan kérdéseket, mint: Ki csinálta a ruháimat? Ki készítette a ruhám alapanyagát? Mi van a ruháimban?

A márkák megszólításának célja, hogy abba az irányba terelje a döntéshozókat, hogy minél fenntarthatóbb és átláthatóbb módon oldják meg a ruhadarabjaik előállítását.

A mozgalom során fogtok tőlem is posztot látni, remélem, minél többen csatlakozunk.

A témával kapcsolatos folyamatos informálást és inspirálást köszönöm a Mengyán Eszternek, a Holy Duck! blog szerzőjének.

A témához kapcsolódó “Miért nem változtatod meg a divatipart azzal, ha csak fenntartható márkáktól vásárolsz?” című Fenntartható divat cikket cikket is nagyon ajánlom mindenkinek.

A jövő héten jövök a következő bejegyzéssel. Köszi hogy elolvastatok!

Luca