1 éve

2020. március 16-án már úgy mentem be az irodába, hogy tudtam, hogy azután egy darabig nem megyek többet. Akkor még örültem annak, hogy nem lehet sehova se menni, mert már évek óta azzal a problémával küzdöttem, hogy folyton ide-oda rohangáltam és nem jutott időm lecsillapodni és befelé fordulni. Na, most végre bepótlom a lemaradásaimat – gondoltam, és milyen igazam lett.

De hogy is alakultak a dolgok az elmúlt egy évben? Összefoglalom tömören a saját szemszögemből.

Tavasz

Márciusban két hetet otthon üldögéltem. Dolgoztam, kötöttem és banánkenyeret sütöttem. Volt időm átgondolni dolgokat. Vártam, hogy jobb idő legyen, hogy leköltözhessünk a zalai nyaralónkba. Frusztrált az albérlet sötétsége, az üresen kongó város, és hogy nem lehet menni sehova.

Áprilisban leköltöztünk a nyaralóra. Furcsa volt újra együtt élni a családdal – jó, de egyben nehéz is. Rég nem kellett ennyi emberhez alkalmazkodnom.

A munkahelyemen heti 3,5 napos munkaviszonyra változtatták a szerződésem. Így több idő jutott kertészkedésre és ház körüli munkákra. Veteményeztünk, füvet nyírtunk, rendezgettük a telkünket. Ahogy jött a melegebb idő és kezdtek újranyitni a helyek, vágytam vissza a fővárosba.

Nyár

A nyarat főként Budapesten töltöttem – havonta 1-1 hétre elszabadultam a nyaralóra. Jutott egy kis idő kikapcsolódásra is városon belül és kívül is – voltunk strandon, fürdőkben (újra nagy kedvenc lett a Csillaghegyi strand), sorban álltunk a kedvenc szórakozóhelyünkön és maszkban buliztunk. Kenuztunk a Mosoni-Dunán, ami az egyik legjobb élmény volt az évben.

Nyáron kapszulagardróbból öltözködtem. Kiléptem a komfortzónámból, és elküldtem pár erre a célra készült képemet Eszternek, aki az írásommal együtt megosztotta őket a blogján. Ez indított el azon az úton, hogy én is belekezdjek a blogírásba. Eszternek örökké hálás leszek amiatt, hogy megmutatta, hogy nem csak a csilivili felszínes tartalmaknak van létjogosultságuk az online térben.

Júliusban elkezdtem új munkahelyet keresni, nulla sikerrel. Augusztusban átszerkesztettem a CV-m, és kézzel tapintható változás állt be a munkakeresési folyamatomba.

Ősz

Bezártuk a szezont a nyaralónál. Hosszabbodtak az éjjelek, hűlt le a levegő, mentek fel a számok. Tudtam, hogy ez most sokkal nehezebb lesz. Tavasszal és nyáron egész jól le tudja magát foglalni az ember, még akkor is, ha nem lehet sehova menni. Az ősz meg a tél más. Sokkal depibb.

A félelmeim nem voltak alaptalanok, egy nagyon nehéz időszak következett. Októberben költöztünk, ami egy komplikált folyamat volt. Bár nem volt nagyon sok cuccom, megváltam így is pár fölösleges dologtól, mert az új szobámban nem volt elég tároló. Megfogalmazódott bennem, hogy sokkal kevesebbre van szükségem, és olyan dolgokra, amiket tényleg szeretek.

Novemberben munkahelyet váltottam. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt gondoltam, hogy venni fogom az akadályt, mert jól tudok alkalmazkodni. Hát, még nehezebb volt, mint gondoltam, mert majdnem teljes egészében otthonról kellett dolgoznom, ami azt jelentette, hogy nulla személyes kontakt volt köztem és az új munkatársaim között.

Az őszhöz tartozik az is, hogy amíg még lehetett, eljutottunk színházba is. Szerencse, hogy 3 előadást meg tudtunk nézni még mielőtt bezárt minden.

Az egyetlen dolog, ami érdekes lehet ebből az időszakból, az őszi tereplovaglás volt. Másról nem is nagyon készült kép, ezért ezt mutatom meg nektek.

Tél

A télbe nagyon lemerülve kezdtem bele. Féltem a decembertől, a karácsonytól. Végül a körülményekhez képest minden a legjobban alakult. Egy hétre teljesen kikapcsoltunk.

Decemberben még vártam a korlátozások feloldását, főleg a termálfürdő miatt, ami a téli szezon egyik legnagyobb vesztesége volt számomra a színház mellett. Januárban viszont teljesen elengedtem a várakozást.

Az újév hozott változásokat az életemben. Az egyik célom az volt, hogy amennyire lehet, lecsökkentsem a hulladékmennyiségemet. Január óta 90%-ban csomagolásmentes boltból és piacról szerzem be az élelmiszert. Az életmódváltásom egyéb aspektusairól egy másik bejegyzésben fogok írni.

Februárban elindítottam a blogomat. Nagyon félelmetes élmény, de rengeteget ad. Vannak ötleteim és álmaim ezzel kapcsolatban, de még nagyon az elején vagyok. Nagyon örülök, hogy itt vagytok velem!

Most

Mint ahogy mindenki másnak, nekem is az egyik legnehezebb időszakom volt az elmúlt 1 év. Szeretnék optimistább menni, de egyelőre nem nagyon megy. Fogalmam sincs, hogy mikor fognak megváltozni a dolgok, úgyhogy próbálok a saját világom kontrollálható részeire koncentrálni.

A következő évre kevesebb betegséget, több elfogadást és nagyobb biztonságot kívánok magunknak! Mindenkinek szeretnék adni egy gondolatbeli hátveregetést, hogy túlélte ezt az időszakot és megy tovább előre.

Köszönöm, hogy elolvastatok!

A jövő héten jelentkezem. Addig is vigyázzatok magatokra! :)

Luca